1. Mit jelent a paleolit táplálkozás?
A paleolit diéta mint fogalom a 2000-es évek elején jelent meg a köztudatban, de a tudományos élet egyes berkeiben már az elmúlt század utolsó negyedében is ismert volt. Ma már határtalanul népszerű Magyarországon is. Hasonlóan a lúgosítási termékekhez egyes bioboltokban külön polcokat tartanak fenn a paleolit termékeknek, amelyekhez kifejezetten borsos áron juthatunk hozzá. Magyarországi pápája Szendi Gábor pszichológus, aki már vagy nyolc könyvet publikált a témában, beleértve ebbe a paleolit szakácskönyvet is.
Az elmélet szerint mivel az elmúlt 2–2,5 millió év alatt az ember örökítőanyagainak az állománya – tudományos szóval: genomja – lényegében nem változott, szervezetünk a civilizált élelmiszerekhez nem tudott alkalmazkodni. Civilizált élelmek alatt például a termesztett gabonák és hüvelyesek, a tej és a tejtermékek, a burgonyafélék értendők, vagyis azok a táplalékok, amelyeket az emberiség a mezőgazdaság feltalálásával kezdett nagy mértékben fogyasztani.
Ragu tenger gymüécseiből - ajánlott paleolit táplálék. Wikimedia Commons
A mai értelemben vett mezőgazdaság gyökerei a neolitikumig, vagyis 5-10 ezer évvel ezelőttig nyúlnak vissza. Egészen addig – ahogyan azt az iskolában is tanultuk – az ember halászó-vadászó-gyűjtögető életmódot folytatott. A paleolit diéta hívei szerint az elmúlt tízezer év evolúciós értelemben nem volt elegendő az új élelmiszerekhez való alkalmazkodáshoz, ezért jobban tesszük, ha a mezőgazdaság előtti kor táplálékait fogyasztjuk, vagyis főként állati zsírokat vagy hidegen sajtolt növényi olajokat, alapvetően állati eredetű fehérjét, gyümölcsöket, zöldségeket, olajos magvakat, gombát. Az elmélet szerint magas fehérje- és zsírtartalmú, viszont alacsony szénhidráttartalmú diétát kell tartanunk, ahogyan paleolit őseink is tették.
A paloelit táplálkozás deklarált célja az ún. civilizációs betegségek – például a szív- és érrendszeri betegségek, a rák, az autoimmun betegségek, a cukorbetegség, az elhízás – elkerülése. Kutatásokat folytattak ugyanis egyes, ma is létező, a civilizációtól elszigetelten, paleolit körülmények között élő természeti népek között – Pápua Új-Guineában például –, és úgy találták, és úgy találták, hogy ezek a betegségek náluk nem alakulnak ki.
Na, hát ez érdekes – mondhatnánk sokan –: együnk sok állati fehérjét, akár állatzsírt és elkerülhetjük a szív- és érrendszeri betegségeket? Még a prosztatarákot is? Hogy is van ez?
2. Mire (nem) elég 10 000 év?
Aki követi ezt blogot, jól tudhatja, mit gondolok a finomított lisztről, cukorról, olajról – mivel nagyon rövid ideje léteznek, a legtöbb ember szervezete nem tudott hozzájuk szokni, ezért gyakran okozhatnak például elhízást. Ezt a nézetet ma már számos, a tudományos standardoknak megfelelő kutatás is alátámasztja. A palelolit táplálkozás propagálói viszont azt állítják, hogy tízezer év sem volt elég ahhoz, hogy például a gabonához vagy a tejhez hozzászokjon az emberi faj.
Kétségtelen, hogy genetikailag nem különbözünk a kétmillió évvel ezelőtt élt őseinktől – más szavakkal a genotípusunk nem változott. Az ún. fenotípusunk azonban – amelyet a genomunkon kívül a környezeti hatások és a véletlenek is meghatároznak – nagyon is különböző lehet. A genetika klasszikus példája erre az ecetmuslica (Drosophila melanogaster). E rovar összetett szemeinek a száma a jobb, illetve a bal oldalon egyetlen egyedben is alaposan variálódhat és eltérhet, attól függően, hogy az egyedet a fejlődése során milyen hatások érik – eközben a génállománya egyáltalán nem változik meg!
Ahogyan tehát az ecetmuslica példája is mutatja, a genomunk változatlansága önmagában nem érv a paleolit táplálkozás mellett. A paleolit diéta bírálói szerint az elmúlt tíz évezred igenis elég volt ahhoz, hogy az emberi szervezet számos, civilizált táplálékhoz alkalmazkodjon. Számos evolúciókutató szerint ez az alkalmazkodás nagyon hamar elkezdődött azzal, hogy a neolitikumban a mezőgazdaságból származó ételek elterjedésével azok a homo sapiens-egyedek, akik nem tudtak alkalmazkodni – mondjuk – a gabonához vagy a tejhez, evolúciós értelemben egyszerűen kiszelektálódtak – vagyis például megbetegedtek, alultáplálttá váltak, hamar meghaltak, így utódaik sem lehettek, és így tovább. Akkoriban ami volt, azt kellett enni, nem mehetett senki a boltba laktózmentes tejfölért vagy gluténmentes kenyérért.
A paleolit táplálkozás kritikusai szerint továbbá emésztőrendszerünk igenis alkalmazkodott ezekhez a táplálékokhoz, példaul a bélflóránkban ma már számos olyan baktérium található, amely kifejezetten a glutént (gabonakeményítőt), illetve a laktózt (tejcukrot) képes lebontani – kivéve természetesen azokat, akik ezekben az intoleranciákban szenvednek. Nemcsak az ember képes erre, újabban megfigyelték például, hogy némelyik házimacska egész életében megőrzi a laktóztoleranciáját – mindezt szintén a civilizált emberi környezethez való alkalmazkodásával magyarázzák.
Vadászat a paleolitikumban - Heinrich Harder fantáziarajza
Fontos tudnunk, hogy a tudományos közvélemény meghatározó része – evolúciókutatók, antropológusok, dietetikusok, orvosok – lényegében teljesen megalapozatlannak tartja a paleolitdiéta-hívők érveit. Úgy tűnik, azok az érvek, amelyekre az egész elmélet épül, tényleg nem állják meg a helyüket. Mindennek ellenére úgy találtam, hogy igenis van, amit megfogadhatunk a paleolit táplálkozás előírásai közül. Erről a jövő héten fogok írni.
Ha tetszett a cikk, oszd meg másokkal is.
