Épp egy éve diagnosztizáltak non-Hodgkin limfómával. Ez a betegség a vérképzőrendszer egyik daganatos megbetegedése, a fehérvérsejtek egy bizonyos fajtáját érinti. Először a nyirokcsomók szövete alakul át s kezd burjánozni, majd – mivel a nyirokkeringés egész szervezetünket áthatja – ez képez további áttéteket a test különböző pontjain. 38 éves voltam, és meglehetősen megdöbbentem a diagnózisomon. Később aztán megtudtam, hogy ez a betegség a modern világban egyre fiatalabbakat érint – én egyszerűen csak illeszkedtem ebbe a trendbe.
Az orvosaim elmagyarázták, hogy ezt a betegséget viszonylag jól „karban lehet tartani”, és bár a teljes gyógyulást nem ígérhetik meg, a viszonylag kíméletes kezelési módszereket igen. Ekkor kerültem be a Roche egyik gyógyszervizsgálati programjába. Ahogyan egyre mélyrehatóbban tanulmányoztam a betegségemet, meglepetésemre kiderült, hogy a rák e fajtáinak a gyógyítása már meglehetősen fejlett tudomány. A kezelés egyik sarkköve a pontos diagnózis, ám a diagnosztizálás e téren már rég túllépett azokon a fogalmakon, amelyeken mi, laikusok fölnőttünk. A limfómák és egyes, más vérképzőrendszeri daganatos betegségek vizsgálatakor ugyanis már nem egyszerűen csak azt tudják megállapítani, hogy a rák konkrétan melyik fajtájában, alfajában stb. szenved a páciens, hanem már azt is képesek ki mutatni például (Magyarországon is), hogy a rákos sejtek mely receptorait kell gátolni ahhoz, hogy az osztódásuk megálljon, illetve hogy e sejtek elpusztuljanak.
Ezeket a diagnosztizálást segítő molekuláris vizsgálatokat rajtam is elvégezték, és a gyógyszervizsgálat során – többek között – egy új, ún. immunterápiás szert kaptam kezelésként. A Roche fejlesztette, egyelőre csak kódokkal jelölt szer egyfajta, emberi sejtekből tenyésztett készítmény, amelynek alkotóelemei egyenként „vadászták” le a daganatos sejtjeimet. (A szintén a Roche által forgalmazott, „régi” immunterápiás szer még egérsejtekből készült, valószínűleg ezt váltja majd le az új sejtkészítmény.) Sajnos, a kemoterápiát ennek ellenére nem úsztam meg, mert a szer önmagában nem 100%-os. Csupán immunterápiával kezelt betegek 70%-ából szokott eltűnni a limfóma, ami ugyan magas arány – ám mivel a kemóval kombinált kezelés hatékonyabb, az orvosok ezt csak akkor hagyják el, ha a páciens már túl gyenge a kémiai támadássorozathoz.
A nyugati orvoslás szempontjából 100%-os sikert aratott nálam a Roche gyógyszervizsgálati programja, hiszen „teljes remissziót”, vagyis a rák teljes visszafejlődését állapították meg az orvosok a kezelés végeztével. Most két éven át még rendszeresen kezelnek, de már csak az immunterápiás szerrel, és folyton vizsgálnak, minden rendben van-e még. (Jelentem, még mindig rendben van.)
Nagyon érdekes egy ilyen gyógyszervizsgálat abban értelemben, hogy gyakran évtizedekig tart. Ebben a Roche-vizsgálatban például én már a harmadik részben (fázisban) veszek részt, amely önmagában egy ötéves időszakot jelent – nemcsak Magyarországon, hanem a világ minden táján ezervalahányszáz limfómás betegnél vizsgálják a szerre adott válaszokat. Becslésem szerint minimum 15 éve kezdődhetett e kutatás, nyilván valamelyik Roche-labor mélyén, aztán valamelyik kísérlet sikeres volt, ami után nyilván kísérleti állatok százai vagy ezrei adták boldogságukat és életüket az emberek későbbi gyógyulásáért és így tovább – nem lennék meglepődve, ha azok, akik abban a bizonyos laborban elkezdtek dolgozni ezen az anyagon, már réges rég nyugdíjban lennének.
Sok bírálat éri a gyógyszergyárakat – és ezek közül egyesek nyilván jogosak is –, ám a fenti levezetés talán megfelelő képet nyújt arról, hogy egy ilyen bonyolult szernek, mint amivel engem is kezeltek, a kifejlesztése mennyi időt, energiát és, hát, pénzt emészt fel; mennyi tudás, ember és logisztika szükséges hozzá; és milyen szoros együttműködés. Nos, épp az ilyen projektekhez szükségesek azok a nagy biotechnológiai fejlesztő szervezetek, mint amilyen a Roche is – habár, persze, épp a Roche-sal kevesen versenyezhetnek, mivel világelső e téren.
Ezzel gyógyításom a nyugati orvoslás szemlélete szerint véget ért, ám én, persze, nem elégedtem meg ennyivel. Hogy hogyan folytatom a biotechnológiától immár mentes „önkezelésemet”, arról a jövő héten írok.
Ha tetszett a cikk, oszd meg másokkal is.
