Talán vannak, akik túlzásnak találják, hogy már a házi kedvencek egészséges életmódja is téma lehet, azonban az az igazság, hogy – az emberi beavatkozásnak köszönhetően – számos háziállat életmódja köszönő viszonyban sincs azzal, mint amihez természetes körülmények között kellene tapasztalnia.
Amennyiben az egészségmegőrzés egyik fő célja az élet meghosszabbítása, akkor bátran kijelenthetjük, hogy az állategészségügy merőben más alapfilozófiával dolgozik, mint az emberi. Az elmúlt pár évtized során az embergyógyításban ugyanis egyre fontosabbá vált a „vissza a természethez” elve. Az ember természettől való elidegenedését ma már úgy látjuk, mint számos betegség fő kiváltóokát – lásd pl. mozgáshiány, mesterséges élelmiszerek fogyasztása, túlhigienizálás (higiéniaelmélet), hiánybetegségek (A, C, D-vitamin, esszenciális olajsavak), szezonális depresszió. E hívószavakat tényleg bekezdéseken keresztül sorolhatnánk.
Az állatgyógyászat innen nézve lépés- vagy legalábbis féllépéshátrányban van, mivel az emberiség jóval kevesebb erőforrást fordít az ő egészségük kutatására, mint a az emberére. Jól példázza a megközelítés különbségét, hogy manapság egy fogságban, vagyis nem természetes körülmények között élő állat általában sokkal hosszabb élettartamra számíthat, mint szabadon élő társa. A kizárólag lakásban tartott macska például akár dupla annyi ideig is élhet, mint a kijárós, egyszerűen azért, mert elkerüli a fertőzéseket. A prémium minőségű kutya- és macskatápok nemcsak drágábbak a „normális ételnél”, de gyakran valóban egészségesebbek is; a speciális tápokkal pedig az állatok olyan betegségek kiújulását is elkerülhetik, amelyektől természetes táplálkozás esetén egyfolytában szenvednének – ilyen például a húgykősav okozta a húgyúti gyulladás.
Az állatgyógyítás aktuális történelmi helyzete azt is jelenti, hogy kedvenceink bizonyos betegségek esetén menthetetlenek. Ez bizonyos fertőző betegségeken kívül egyes baleseti állapotokra is vonatkozik – a ló például ritkán éli túl az olyan betegállapotokat, amikor hosszabb ideig nem tud a lábán állni. Szerencsére létezik pár megelőző védőoltás – és az állatokkal kapcsolatos emberi gondolkodás különbségét mutatja, hogy például sosem hallottam a veszettségi elleni védőoltás indokoltság megkérdőjelező emberről…
A veszettség – majdnem minden emlős állat közös betegsége – Magyarországon ma már gyakorlatilag kihalt. 2010 óta sem a vadon élő, sem a háziállatok körében nem diagnosztizáltak egyetlen veszett esetet sem (akkor egy kutyát találtak fertőzöttnek). Ennek ellenére évente mintegy 4000 ember részesül védőoltásban, mert ellenőrizhetetlen állattal került szoros fizikai kontaktusba – például megharapta egy denevér, amely aztán elszállt a levegőbe. Sok háziorvos már egyáltalán nem szokta javasolni a macskák veszettség elleni oltását, hiszen csak fölöslegesen terheli a szervezetüket (és pénzbe is kerül, ugye). A kutyák esetében a törvényi kötelezettség miatt nincs apelláta.
A két legnépszerűbb házi kedvencünkkel kapcsolatos állatgyógyászati tudás messze meghaladja az állatorvostudomány átlagos színvonalát – nehéz ezt így hallani, de egyszerűen azért, mert nagyobb rá a fizetőképes kereslet. Habár a haszonállatok gyógyulásához is fontos gazdasági érdekek fűződnek, az ő komfortjuk általában már nem érdekel semmi – amíg adnak tejet, tojást, híznak, nincs fertőző betegségük, nem számít, ha például fáj a lábuk, vagy be van gyulladva a szemük…
Ennek megfelelően számos olyan kutyabetegségre van már védőoltás, amely régebben szinte bizonyosan az állatok halálát okozta, ilyen a parovírusos bélgyulladás, a hírhedt szopornyica vagy a fertőző májgyulladás. A Lyme-kór – hasonlóan az emberi megbetegedéshez – kullancscsípés útján kerül az állat szervezetébe. Ma már egész profi kullancsellenes szerek vannak, amelyek hetekig, hónapokig hatnak – ennek ellenére nem árt rendszeresen átnézni a kutyát, különösen ha mondjuk kirándultunk, hiszen az időben eltávolított kullancs még nem fertőz. A tetanusz kezelése szintén az emberi gyógyításhoz hasonló, vagyis a szúrt, vágott seb tisztításával, antibiotikumos kezeléssel, védőoltással járhat.
A nyers sertéshús fogyasztásával terjedő ún. Aujeszky-betegség – köszönhetően a haszonállatok alapos állatorvosi felügyeletének – manapság visszaszorulóban van, az óvatosság azonban nem árt. A régebben „álveszettségnek” is nevezett betegség súlyos tudatzavarral jár, és akár három napon belül elpusztíthatja a kutyát és a macskát is. Az egyszerű megelőzés az, ha sosem adunk kedvenceinknek nyers sertéshúst.
A leptospirosis ellen nincs védőoltás, és elsősorban az egyévesnél fiatalabb kutyákra lehet végzetes. A rágcsálók vizeletével terjedő fertőzés főként a májat és a vesét támadja meg, és különösen súlyos esetben az állat akár pár órával a fertőzés után elpusztulhat – a legtöbb kutyus azonban megfelelő kezelés mellett sikeresen felépül. Komoly azonban e baktérium fertőző potenciálja, ugyanis a már egészséges állat vizelete akár egy évig is fertőző lehet, és a betegség akár emberre is átterjedhet.
A macskákra leselkedő legnagyobb veszély érdekes módon a szabad, területtartó életmódjukból következik. A kijáró, ivartalanított kandúrok 90%-a kétéves kora előtt el szokott pusztulni. A hím macskák akár több négyzetkilométeres területet is ellenőrzésük alatt tarthatnak, és vándorlásuk során bármikor elüthetik őket, vagy emberek, állatok (jellemzően kutyák vagy nyestek) áldozataivá válhatnak. A leggyakoribb azonban az, hogy verekedés közben szerzett sérüléseik elfertőződnek, illetve betegségeket kapnak el egymástól – egyik macskánk így pusztult el fertőző – és általában gyógyíthatatlan – hashártyagyulladásban (FIP).
Nemcsak a FIP-re nincs védőoltás, hanem a másik rettegett betegségre, a – közkeletű néven – macska-AIDS-re sincs védőoltás. A hivatalosan immunhiányos macskabetegségnek (FIV) hívott fertőzés a FIP-hez hasonlóan akár évekig is lappanghat, és ha kialakult, maximum komfortfenntartó tüneti kezelésben részesülhet a cica. Ismertem egy FIV-ben megbetegedett cicát – ő becsületesen, évekig húzta ebben a leromlott állapotban, ám végül csak elpusztult szegény. A FIV és a FIP tünetei nagyon szerteágazóak lehetnek, ám a cica egyértelmű leromlása, fogyása egyértelmű jelzés.
Szerencsére a macskaleukózis (FeLV) ellen már létezik védőoltási program. Az egyetlen probléma az lehet, ha eleve fertőzött anyától származó kölyökre teszünk szert, ugyanis ők már eleve a vírussal fertőzötten jönnek világra. Ebben az esetben a tünetek – melyek hasonlóan a FIV-hez akár évekig sem jelentkeznek – sokkal hamarabb mutatkoznak meg, mint egyébként. Ebben az esetben nincs sok esély a gyógyulásra.
Habár léteznek olyan, kullancs terjesztette fertőzések, amelyek veszélyesek a macskára, Magyarországon ezek nagyon ritkák. Ettől függetlenül, ha a cica állandóan kullancsokkal teli bundával jön haza, érdemes – a kutyákéhoz hasonló – kullancsriasztóval kezelni őket, különben az állat bőre sebes, heges lesz, a lakás és környéke pedig elhagyott, vértől kövér kullancsokkal lesz tele.
Habár láthatólag több definitíve halálos betegség leselkedik a macskákra, mint a kutyákra, a jó körülmények között tartott, ivartalanított cicák jóval hosszabb élettartamra számíthatnak. (Az ivartalanítás kandúroknál a verekedés megelőzését szolgálja, nőstényeknél pedig az állandó terhességgel-szoptatással járó szervezetgyengítését.) A nem fajtatiszta, nem túltenyésztett kutyák akár 15 évig is élhetnek, a macskák azonban elérhetik a 30-at is. Ha tehát állatot vállalunk, majdnem olyan felelősséget vállalunk, mintha gyermekünk lenne…
