GOMBÁK - Az ausztrál őslakosok számos gombafajt évezredeken át számos gombafajt fogyasztottak egyszerűen az étkezési értéke kedvéért vagy éppen a magas nedvességtartalma miatt. Azt a levet, amelyet a sivatagi szarvasgombaként is számon tartott Mycoclelandia bulundariból nyertek, főként a bőr- és szemgyulladás kezelésére használták, míg a Phellinus-nemzetség fajait elégették, s a torokgyulladásban szenvedők ennek füstjét inhalálták. A Phisolitus-félék a sebek befedésében játszottak szerepet, mivel ezek a gombák a növekedésük bizonyus szakaszában sűrű, kátrányszerű konzisztenciát alkotnak. A ragyogó vörösesnarancssárga Pycnoporusokat főként szájfertőzés kezelésére alkalmazták, illetve – mivel ezek taplógombák – a száj- és fogápolásban is szerepet játszottak, egyfajta furcsa fogselyemként. A Pycnoporus coccineus nevű fajban kétféle antibiotikus komponenst azonosítottak eddig.
ENDOXYLA LEUCOMOCHLA – Ennek a molylepkefajtának a lárváit a bozótlakók boszorkányhernyónak nevezték el, s nemcsak gyógyszeralapanyagul szolgált, hanem komoly táplálékforrás is. A lárvákat összezúzták, és az égett bőrre helyezték, amelyet ez a nedves „pástétom” így egyszerre hűsített és fertőtlenített – a maga módján. A magyar népi gyógyászatban ehhez hasonló módszer, amikor paradicsomot erősítenek az égett testfelületre. Ilyenkor a szerves anyagból folyamatosan szivárgó nedvesség tartósabban képes hűteni az égést.
