A 30 éves Péter jól menő ingatlanvállalkozó. Hosszabb ideje van hasmenése, ezenkívül gyomorproblémái is vannak, emiatt már több gasztroenteorológiai vizsgálaton is volt, ám ezek igazoltak semmiféle betegséget. Éjszakánként nagyon sokat kell pisilnie, emiatt rosszul alszik. Az urológusa, akihez a vizelési problémái miatt fordul, elbeszélget vele, és úgy találja, hogy Péter kifejezetten nyugtalan, ideges ember benyomását kelt, és rábeszléli a férfit, hogy inkább menjen el egy pszichiáterhez.
Péter hagyományos felfogású családból származik, ahol úgy tartják, „csak a hülyék járnak dilidokihoz”, ezért nagyon nehezen veszi rá magát, hogy pszichiáterhez forduljon. Azonban valóban nagyon ideges természetűvé vált az utóbbi években, és már a felesége is komolyan aggódik, mert gyakran a férfi gyakran az ötéves kislányukkal ordítozik minden lényeges ok nélkül. Végül Péter a felesége komoly ráhatására fordul pszichiáterhez.
A pszichiáternél aztán rögtön el is hárítja annak a lehetőségét, hogy ő lelki betegségben szenvedne, mindössze gyomorproblémáját, hasmenését és vizelési gondjait említi. Az azért kiderül, hogy Péter egész életében „aggodalmaskodó” volt, vagyis minden stresszhelyzetet az egyetemi vizsgáktól az első randiig nagyon erős izgalommal, vagy ha úgy tetszik: szorongással élt meg. Jól emlékszik rá, hogy amikor a feleségét megismerte, és elvitte egy autós kirándulásra, titokban mennyit idegeskedett, hogy nem robban-e le a régi autója. A gondok pár éve kezdődtek, amikor Péter vállalkozása a csőd szélére került. Igaz, azóta komoly erőfeszítéssel sikerült újra megerősödnie, ám Péter valahogy állandóan nyugtalan lett, sokat gondolkodik például a jövőn, aggódik, hogy egy következő katasztrófa esetén el tudja-e tartani a családját, tudja-e az allergiás lányának biztosítani a speciális étrendjét és így tovább.
Pétert generalizált szorongásos zavarral diagnosztizálja a pszichiátere. De mi is ez a fura nevű betegség? Erről a legközelebb lesz szó.
Tulajdonképpen szinte minden ember átéli az élete folyamán valamikor, hogy idegességében fáj vagy megy a hasa, hányingere van, pisilne kell? Kinek ne lett volna „gyomoridegessége” bizonyos stresszhelyzetekben? És hasmenése? Bárkivel előfordulhat, hogy idegességében vagy épp izgalmában rosszul alszik. Ez természetesen még nem mentális zavar – csak akkor válik azzá, ha ez az állapot állandósul. Tudati folyamataink tehát teljesen közvetlenül képesek befolyásolni a fizikai működésünket.
Emésztőrendszerünk falában olyan komplex idegi hálózat található, hogy egyenesen bélagyról is beszélhetünk. Ennek működése szorosan kapcsolódik az automatikus testi működéseinket szabályozó ősi, vegetatív idegrendszerhez, mely a stresszválaszokat is közvetíti testünkben. A stressz alapvetően befolyásolja az egészséges bél- és gyomorműködést. A tudat által közvetített, rendszeresen ismétlődő, krónikus stressz jól követhető mintát karcol a vegetatív idegrendszer működésébe, ami hatással van az emésztőszervekre – ez ahhoz hasonló folyamat, mint amely a hosszú ideig csillapítatlan fájdalom esetén a fájdalomszindrómát okozza (lásd: http://egeszsegtrend.blog.hu/2014/05/16/a_fajdalomszindroma). Az erős stressz ily módon akár ki is lyukaszthatja a gyomrunkat.
Nemcsak Magyarországon, hanem világszerte népbetegségszámba mennek a kezeletlen mentális zavarok okozta emésztőrendszeri betegségek, mint amilyen az ideges hasmenés vagy a gyomoridegesség. Sokan nem tudják vagy akarják felismerni ezeknek a tüneteknek a lelki okait, és gyakran csak számos, fölösleges vizsgálat után jutnak el oda – ha egyáltalán eljutnak –, hogy a valódi betegséggel is foglalkozni tudjanak. Ennek a problémának a hátterében az az elterjedt szemlélet áll, amely a testet a tudat kiszolgáló egységének, puszta hordozójának tekinti. Pedig ma már a hivatalos, nyugati orvostudomány is úgy látja, tudatunk és testünk még annál is szorosabb egységet képez, mint azt korábban gondoltuk. Mivel a stresszt nem tudjuk kizárni az életünkből, arra kell megtanítanunk a tudatunkat ÉS a testünket, hogyan tud elbánni vele…
