A dehidroepiandroszteron – rövidítve: DHEA – egy emberi hormonfajta, amelyet a mellékvesék, az agy, illetve a herék és a petefészek egyaránt termelnek. Rész vesz bizonyos szexszteroidok (hormonok) bioszintézisében, ám ennél jóval szélesebb körű hatást tesz az emberi szervezetre. Meglehetősen keveset tudunk erről a hormonról, ettől függetlenül már többek kikiáltották „minden hormon édesanyjának”, sőt „a fiatalság titkának is”.
Nos, az valóban igaz, hogy a DHEA egyféle „őshormonként” viselkedik, mivel egyaránt képes ösztrogénné, tesztoszteronná (női és férfi nemi hormonná), progeszteronná (ez egy másik női nemi hormon), illetve kortizollá alakulni (ez utóbbi akkor szabadul fel a szervezetben, ha azt valamilyen fizikai vagy mentális stressz éri). 20 évesen termeli testünk a legtöbb DHEA-t, és ettől kezdve fokozatosan csökken a hormon szintje szerveztünkben – 65 éves korunkra pl. általában 10–20%-kal alacsonyabb ez a szint az optimálisnál. Kísérletekben már sikerült elérni, hogy mesterséges DHEA-bevitellel az állatok élettartama akár 50%-kal is meghaladta a normális értéket (végre ezek az alanyok valamit profitáltak is a kísérletekből), ám emberben más mechanizmusokkal működik a DHEA anyagcseréje, és egyelőre nincs rá bizonyíték, hogy a hormon meghosszabbítaná az emberi életet is.
Habár azt konkrétan nem sikerült eddig bizonyítani, hogy mesterséges DHEA-bevitellel az emberi élet meghosszabbítható, egyértelmű összefüggést találtak a szervezet saját DHEA-szintje és a hosszabb élettartam között. 50 és 79 év közötti férfiakat vizsgáltak 12 éven keresztül, s azt találták, hogy akinek alacsonyabb volt a DHEA-szintje, az nagyobb valószínűséggel halt meg az adott időszakban. A 12 éves vizsgálati periódus lezárultakor még életben lévő férfiaknak átlagosan háromszor volt magasabb a DHEA-szintjük, mint azoknak, akik időközben elhunytak.
Nem csoda hát, ha óriási érdeklődés övezi a dehidroepiandroszteron hormont, s ha az ember körülnéz az interneten, nem győzi kapkodni a fejét, mi mindenre jó a szer egyesek szerint. Erősíti az immunrendszert az antitestek termelésének ösztönzésével, illetve bizonyos védekező sejtek aktivitásának a növelésével. Ellensúlyozza a kortizol nevű stresszhormon hatását, amely különösen akkor jöhet jól, amikor valaki már olyan hosszú ideje áll stressz alatt, hogy az megviseli az egészségét. Szív- és érrendszeri betegeknél is komolyan csökkent DHEA-szintet mutattak ki. Állatkísérletekben többfajta rákot sikerült meggyógyítani DHEA-bevitellel. Ezenkívül ez a hormon általában is segíti az emberi test regenerálódását, sokan ajánlják posztmenstruációs szindrómában, illetve menopauza esetén is.
Nagyon sok vizsgálat zajlott tehát le a hormonnal kapcsolatban, fontos ugyanakkor hangsúlyozni, hogy a fenti megfigyelések mind arról szólnak: ha valakinek természetesen magas a DHEA-szintje, az valószínűleg egészségesebb. Mesterséges DHEA-pótlással eddig nem sikerült bizonyított javulást elérni sem idősebbek erőnlétének a növelése, sem az Altzheimer-kór gyógyítása, sem szív- és érrendszeri betegségek esetén, az viszont egyértelmű, hogy a szervezet újjáépülését még idősebbek esetén is tudja támogatni, ha valaki DHEA-t szed.
Míg sokan különféle egészségi problémáik javulását várják a DHEA hormontól (amit sokan prohormonnak is hívnak, mivel más hormonok előanyaga), addig a testépítők izmaik gyarapodását. Mivel a DHEA segíti a szervezet regenerálódását, illetve ellensúlyozza a kortizol nevű stresszhormon hatását – márpedig a túlzásba vitt edzéssel komoly fizikai stressznek tesszük ki a szervezetünket –, e hormon valóban nagyon is alkalmas, hogy a megerőltetésnek kitett emberi testet mihamarabb újjáépítse.
Nem időseknek általában 25 mg/nap dózisú DHEA-t szoktak javasolni, ha mondjuk premenstruációs szindrómában szenvednek, ám egy testépítő ennél akár egy nagyságrenddel is többet fogyaszthat. Számos testépítő azt gondolja, hogy csak azért, mert elolvasott pár ismeretterjesztő cikket vagy akár könyvet, valamint részletesen megdumálta a haverokkal, hogy hogyan is kellene szedni a teljesítményfokozó szereket, már abszolút a téma szakértőjévé vált. Egy testépítő blogján („Testépítés tabuk nélkül”) találtam az alábbi beszámolót, ami szerintem abszolút rávilágít arra az attitűdre, ahogyan sok bodybuilder közelít ehhez a témához:
„Kúra után [a kúra itt egy nyolchetes edzési időszakot jelent, nagy mennyiségű tesztoszteron- és anabolikusszteroid-bevitellel] 3-4 naponta 250iu HCG-t szúrtam, de ezt már bánom, utólag rájöttem, nem ez a legjobb módja a HCG felhasználásának. Emellett pedig Zitazoniumot használtam, 40/20/20/20 adagolásban, 4 hétig. PCT [ez a kúra neve] után minden szart magamba tömtem, hogy minél hamarabb feltornázzam a tesztószintet: 5000iu D3 [vitamin], 800iu E [vitamin], 150mg DHEA, 6g DAA [tesztoszteronszint-növelő], 5g HMB [az izomtömeg csökkenését megakadályozó anyag], kreatin, BCAA [az izomzatot felépítő egyik aminósav], máriatövis (máj regenerációjának céljából) … 12hét múlva elmentem ismét vérvételre, minden értékem hibátlan lett, kivéve a koleszterin, és a tesztoszteron szintem. A Stana nyilván eltolta kicsit a HDL-LDL arányt rossz irányba, de ezt hamar helyrehoztam nagy mennyiségű Omega3 bevitellel. A tesztoszteront pedig egy kicsivel a normál érték alatt volt, vagyis nem állt még helyre teljesen.”
Az emberi szervezetet pusztán vegyi üzemként elképzelő szemlélet azonban szerintem alapvetően téves. Sokszor egészen fiatal emberek teszik ki magukat a hormonhullámvölgyek következményeinek, hiszen ezek a „kúrák” és „utókúrák” szélsőséges hormonális állapotokat idéznek elő, amelyeknek a minimum következménye az immunrendszer gyengülése. Visszatérve a DHEA-hoz, ennek túlzott bevitele agresszív viselkedéshez, alvászavarokhoz, abnormális szőrnövekedéshez vezethet. Eddig csak 6–12 hónap hosszú vizsgálatokban bizonyult biztonságosnak a külső DHEA-bevitel, s nem tudjuk, hogy az ennél hosszabb idejű szedése egészséges-e. Bizonyos kutatások szerint a hosszabb használat egyenesen emeli bizonyos betegségek kockázatát – ilyenek a mellrák, a prosztatarák, illetve bizonyos szív- és érrendszeri betegségek. Meg is jegyezte az egyik kommentelőnk, hogy amikor mellrákot diagnosztizáltak nála, magas volt a DHEA-szintje. Úgy tűnik, hogy ezen tumorfajták sejtjei érzékenyek a hormonokra, s azok további növekedésre ösztönzik őket.
