Habár a mozgásterápiát kezdetben főként „mentális fejlődésre”vagyis lelki eredetű zavarok kezelésére használták, nagyon hamar kiderült, hogy a mozgásukban korlátozottak is sokat profitálhatnak belőle. Ahogyan azt a múlt héten is láttuk (http://egeszsegtrend.blog.hu/2014/08/08/mozgaskorlatok_egy_elmeny_eleve_elveszett), sokféle oka és megjelenése lehet a mozgáskorlátozottságnak, lehet vele született probléma, sérülésből vagy (jellemzően időskori) megbetegedésből adódó, ám úgy tűnik, hogy szinte mindegyik esetben sikeresen vethető be a mozgásterápia.
Több országban különösen sikeresen futnak például olyan tánc- és mozgásterápiás csoportok, ahová Parkinson-kórosok járnak. A tánc és a mozgás nemcsak a résztvevők rugalmasságát, hanem az önbizalmát is fejleszti, mivel elsősorban olyan, ösztönző tudati tevékenység, amely a test és a tudat összekapcsolásán alapul – vagyis épp azokat a kapcsolatokat fejleszti, amelyeket ez a betegség a leginkább zilál szét. Mivel tánc közben a figyelem az érzékekre – főként a látásra, a hallásra, illetve a tapintásra – irányul, a mozgó személy sokkal inkább a tudatában van a saját testének: annak, hogy hol vannak a testrészei, annak, hogy hol van ő maga a térben. Mivel a Parkinson-kórban szenvedők önmagukon és a téren belül is hajlamosak az elszigetelődésre, ezek az élmények segítik a visszaintegrálódásukat.
Ezen a videón kb. az első perctől láthatjuk, hogy is néz ki egy parkinsonosok számára tartott mozgásterápia-foglalkozás (sajnos, magyar nyelvű videóval nem találkoztam, ám ez a felvétel az 1. perctől nyelvtudás nélkül is élvezhető):
Nem minden személyes bevonódástól mentesen írok a tánc- és mozgásterápiáról. Habár pont terápiás csoportba nem járok, az utóbbi időben többféle, ehhez hasonló foglalkozás tekintetében elköteleződtem. Ezeket inkább önismereti csoportoknak szokták hívni – ha egyáltalán bárhogy meghatározzák ezeket.
Az itt szerzett élményeim közül nagyon magasra emelkedik ki, mikor mozgásukban korlátozottakkal táncoltam egy nyáreleji táborban. Főként olyan emberekről volt szó, akik születésüktől fogva izomrenyhességgel járó bénulásokban szenvednek, emiatt elektromos kerekesszékkel közlekednek, s a károsodás a beszédet irányító izmaikat is érinti – más szóval: halmozottan akadályozott emberekről. Már mindnyájuknak volt tapasztalatuk az ilyen típusú mozgásokkal kapcsolatban, mivel mind részt vettek egy egyéves kurzuson.
Velük táncolva személyesen is megtapasztalhattam, milyen felszabadító élmény a szabad tánc – és még inkább az, ha az ember amúgy mozgásában korlátozott. Ha tánc- és mozgásterápiáról van szó, természetesen nem becsülném le a test- és tértudatosság terén elérhető fejlődés értékét, ám nem lehet szó nélkül elmenni a mellett a tény mellett sem, hogy lelkileg milyen sokat nyújt ez a módszer a mozgásukban korlátozottak számára.
Egyszerűen fogalmazva azt mondanám: egy egészen új világ, egy másik dimenzió nyílik meg nekik. Köznapi értelemben nonszensznek hangzik, hogy egy kerekesszékben ülő, hatvanéves asszony, aki csak az egyik kezét tudja a végtagjai közül hatékonyan használni, táncoljon – ám ez több, mint lehetséges, hiszen a mozgás szabadságát még korlátozottan is át lehet élni. Látványos volt, hogy a korábbi tapasztalataimmal ellentétben most olyan, mozgásukban korlátozott emberekkel találkozhattam, akik számos félszegségüket, szorongásukat és bezáródásukat félre tudták tenni, és láthatólag teljesebb és boldogabb életet tudtak élni – orvosi szakszóval: jóval magasabb életminőségen.
A most következő – sajnos ismét angol nyelvű, de nyelvtudás nélkül is élvezhető – videón egy ún. vegyes képességű páros táncfoglalkozását láthatjuk. A női táncos arcán lévő mosoly sokkal pontosabban mondja el a szavaimnál, mit is jelent a tánc a mozgásukban korlátozottak számára.
