Egészség. Trend?

Első ránézésre nincs nagy baj napjaink szépségideáljával, ám a gyakorlatban mégis számos ellentmondással találkozunk. A női test például természetes körülmények között jóval nagyobb arányban tartalmaz zsírszöveteket, mint a férfié – az ideál mégis a zsíroktól való teljes megszabadulásra kényszeríti a nőket. A tökéletesnek gondolt alak eléréshez – az ún. zsírégető edzéseken kívül – gyakran nyúlnak a nők a radikális fogyókúra eszközéhez is, amellyel komolyan stresszelik a szervezetüket. Női magazinokban gyakran számolnak be róla, „hogyan fogyott XY színésznő két hét alatt hét kilót, hogy formában legyen a forgatásra” – s a receptet még meg is osztják az olvasókkal, másokat is ilyen egészségtelen viselkedésre buzdítva.

Ahogyan a 19–20. század folyamatainak a következtében, világszerte megváltoztak az egészségi-élelmezési körülmények (s nem árt emlékeztetni magunkat, hogy mindez még az olyan, nagyon szegény területeken is érezteti a hatását, mint amilyen Afrika), úgy az emberi testképpel kapcsolatos közízlése is átalakult. Pár évszázada, amikor a születéskor várható élettartam általában nem érte el a 35 évet, még a jólét szinonimája volt a nagy mennyiségű háj. Az elhízás segítséget jelentett az ínséges időkben, hátrányai – főként a szív- és érrendszeri betegségek – pedig főként csak „élelmedett” korban, vagyis 50 éves kor körül kezdtek jelentkezni.

Az elhízáshoz vezető és azt fenntartó viselkedés – a korábban emlegetett, túlfogyasztással kapcsolatos mentális zavarokhoz hasonlóan – komoly testi-tudati mintázatokat alakít ki az emberben, és ezekből a megszokásokból nagy munka kilépni. Általában több ilyen testi-tudati program működik egymással párhuzamosan (a gyerekelhízással kapcsolatban több ilyen mintázatot is érintettünk: http://egeszsegtrend.blog.hu/2015/04/14/a_gyerekek_elhizasa_i és http://egeszsegtrend.blog.hu/2015/04/18/a_gyerekek_elhizasa_ii), s minél többször ismételjük meg ezeket, annál inkább rögzíti azt a testünk és a tudatunk. Ha például egy gyerek megszokta, hogy akkor is tovább eszik, ha már telítettnek érzi magát – mert pl. a szülei erre szólítják fel –, egy komplex agyi-testi mechanizmus alakul ki benne, amely arra utasítja a tudat megfelelő részét, hogy hagyja figyelmen kívül azt a gyomorból érkező idegi információt, miszerint „teli a poci”. Másodlagosan pedig a gyerek öntudatlanul is magyarázatot keres, hogy miért kell mindent megennie a tányérjáról, ha már jóllakott. Mivel egy gyerek általában a legfőbb példának tartja a szüleit, azt a következtetést szűri le ebből a viselkedési mintázatból, hogy a túlevés helyes cselekvés.

Azt hiszem, az elmúlt hónapok során sok-sok példán keresztül elég sikeresen szemléltettük itt, az Egészségtrenden, hogy milyen komoly társadalmi, gazdasági s persze személyes probléma az elhízás. Ha csak a személyes szintet nézzük, akkor is nyilvánvaló, hogy életünk minden fontos területét komolyan érinti. A pszichiáterek és a pszichológusok általában akkor nyilvánítanak egy adott emberi állapotot mentális zavarnak, ha az komoly szenvedést okoz, vagy ha a személyt megakadályozza legalább az egyik alapfunkciójának az ellátásában. Ezek a funkciók pl. a társas élettel, a munkával, a párkapcsolatban éléssel és szexualitással kapcsolatosak, valamint kiterjednek olyan témákra is, mint hogy a személy képes-e ellátni önmagát. Ha ez alapján kellene megítélni az elhízást, akkor joggal nevezhetnénk akár pszichiátriai kórképnek is.

A civilizált társadalmi környezet sok esetben kifejezetten megkönnyíti, hogy a gyerek fizikai értelemben inaktív legyen, miközben túleszi magát.

Számos szülő csak reggel és este találkozik a gyerekével, és nem készít neki ételt. Ezzel párhuzamosan egy modern gyerek évente kb. 10 000 ételreklámmal találkozik, amelyek túlnyomó többsége egészségtelen gyorséttermi, élelmiszeripari terméket, cukros üdítőt vagy édességet hirdet. (Ki látott már zöldsálatareklámot, ugye?:) Mivel a reklámok által közvetített érzelmi előny (leegyszerűsítve: „ha ezt eszed/iszod, jófej, kúl, vicces stb. leszel”, illetve „egy menő csapathoz fogsz tartozni”) jóval fontosabb a gyerek számára, mint bármilyen egyéb racionális, egészségi haszon, ezeket a reklámozott termékeket fogja választani, ha rá van bízva a saját étkezése.

A csecsemők és a kisgyerekek általában kitűnően érzékelik saját éhségüket és telítettségüket, ezért evésük mértékét és gyakoriságát is jól szabályozzák – akárcsak a vadon élő állatok, amelyek a lehető legritkább esetben híznak el. Ennek ellenére a gyerekelhízás a világ számos országában egyre súlyosbodó problémává növi ki magát. Az ilyen gondokban „élen járó” Egyesült Államokban például a 18 év alattiak 20%-a számít elhízottnak. Mindez azon ritka jelenségek közé tartozik, amelyekben a magyarok teljes mell-, akarom mondani: csípőszélességgel követik Amerikát. A sok szakértő által „az Európai Unió legegészségtelenebb országának”tartott Magyarországon ugyanis nagyon hasonló a helyzet az amerikaihoz: 2010-es felmérések szerint minden negyedik lány (25%) és minden ötödik fiú (20%) túlsúlyos vagy elhízott volt a hétévesek körében,s ez a szám azóta is emelkedni látszik.

Az elhízás oka általában elég egyszerű: a túlzott táplálékbevitel mozgásszegény életmóddal társul. Természetesen vannak speciális esetek, amikor valamilyen betegség, biológiai elváltozás okozza az elhízás – ezekkel majd máskor foglalkozunk.

Elhízottnak az a személy számít, akinek a túlzott zsírraktározása már olyan mértéket ér el, hogy az veszélyezteti az egészséget és megrövidítheti az életét. Másképpen fogalmazva az az elhízott, akinek a testtömegindexe 30 kg/m2 fölött van. A testtömegindex kiszámolásához a kilogrammban mért testtömeget el kell osztani a méterben mért magasság négyzetével. Én pl. 1,78 méter magas vagyok és 70 kiló, testtömegindexem ezért kb. 22. Manapság már gyakran használnak egy módosított testtömegindexet is, amelyet oxfordi kutatók javaslata alapján így számolnak ki: 1,3 x testtömeg (kg) / magasság a 2 és feledik hatványon (méterben). Ez alapján 21,5 lenne a testtömegindexem. Az idősek – 65 év felettiek – esetében a normál testtömegindexet magasabb: 25 és 30 közötti. Gyerekek esetében ez a számítási módszer nem használható.

Abban, hogy ma sokkal tovább élhetünk, mint 150 éve, óriási szerepet játszik a mezőgazdaság és az élelmiszeripari módszerek ugrásszerű fejlődése. Mindebben a modern növény- és állatnemesítési technológiák, a (mű)tárgyázás, a kártevők és betegségek elleni új védekezési módszerek, a tárolás és a kezelés tudatos módjai legalább olyan fontosak, mint a feldolgozás modern eljárásai.

41 éves vagyok. 100-150 éve már meglehetősen idősnek számítottam volna. Igaz, az akkoriban szokás 30–40 év közötti születéskor várható élettartamot főként a magas csecsemő- és gyerekhalandóság okozta. Aki akkoriban megérte a felnőttkort, általában számíthatott még további 30 évre is.